Courtney élete // 12. rész

Courtney álmaiban 300 decibellel csörgött az ébresztő.
-Kiszakad a dobhártyám!! - csapta le az ugráló órát Courtney.
-Még jó, hogy nyugis a ébresztőm - húzta el Violet a villogó ébresztő feliratot a telefonján.
-Hogy aludtál? - kérdezte Courtney.
-Nem érdekes. Aludtam már jobban is, de nagyon kényelmes az ágy - mondta Violet, miközben macskája ébresztőképpen nyalogatta az arcát.
-Jacky! - simogatta meg a kutyát Courtney.
-Zorro! - próbálta leszedni takarójáról a macskát Violet, miközben Zorro azon lógott.
Pár perc múlva összeszedte magát a két lány, és megindult a szekrény irányába. Útközben elrágtak pár kekszet, mert későn keltek ahhoz, hogy leballagjanak a svédasztalhoz. Csörgött Courtney mobilja. A kijelzőn nagy betűkkel megjelent a név; Tereza.
-Szia nagynéni, Courtney vagyok.
-Szia kicsim! Olyan rég hallottam a hangodat. Hiányoztál.
-Te is nekem. Hogy van Charlie?
-Jól. De nagyon hiányzol neki is.
-Add át neki, hogy nagyon szeretem, és szeretnélek látni titeket.
-Mi is.
Ennél a pontnál elvérzett Tereza hangja. Borzasztóan hiányzott neki Courtney. Nem bírta tovább. Próbálta magát visszafogni, de elsírta magát a vonalban.
-Később visszahívlak Courtney! - szipogta Tereza, és letette a kagylót.
-Hogy van a nagynénid Courtney? - kérdezte Violet.
-Jól van... De nagyon hiányzunk egymásnak. Legalább Jacky itt van velem.
-Én is örülök, hogy elhozhattam Zorro-t.
-Igen... Mindig jó ha van egy igaz barátod...