Courtney élete // 17. rész

Violet a földre rogyott pont Courtney mellé. A telefont felemelte, és az előzményeknél pontosan látta a döntő szót; RENDŐRSÉG.
-Minden oké Courtney? - kérdezte Violet, miközben megpróbálta felébreszteni barátnőjét.
Courtney nem kelt fel a földről. Elájult. Violet máris tárcsázta a mentőket.
-Háló tessék? Rendőrség.
-Elnézést, de a barátnőm összeesett a kollégiumban - kapkodta el a mondatot Violet.
-A barátnője?
-Igen. Courtney Rodriges-nek hívják.
-Hol van a kollégium?
-CLARGY. A CLARGY kollégiuma.
-Sürgős eset?
-Eléggé. Kérem siessenek!
-Rendben. 3 perc múlva ott leszünk - mondta a főkapitány, majd letette a kagylót.
Violet kifutott a recepcióhoz, és kiabálni kezdett.
-Jó napot! Courtney összeesett, valószínűleg elájult!
-Értesítve vannak a mentősök?
-Igen. 3 perc múlva érkeznek.
-Várd őket nyugodtan, csak semmi pánik - nyugtatta Violet-et a recepciós dolgozó.
Violet bólintott, majd a kollégium elé rohant, és várta a fülével nem éppen barátságban álló sziréna hangját. Fél percen belül hallotta is. Amint a mentőautó megállt, kipattantak belőle munkásai, és a kolesz bejárata felé vették az irányt. Szinte sprinteltek.
-Elnézést, maga keresett minket Courtney Rodriges-zel kapcsolatban? - szólalt meg az egyik ember Violet-hez érve.
-Igen! Kérem nagyon siessenek! - ordította Violet, és ismét futni kezdett szobájuk felé.
Odaértek. A mentős leguggolt Courtney-hoz, megvizsgálta, majd megszólalt:
-Nagyon súlyos eset, azonnali kórházi infúziót igényel - mondta határozott hangon, látszott rajta, hogy megélt már egy pár ilyet; gondolkodóra vette a formát, ajkaiba harapott, és szeme összeszűkült.
Pár pillanat, és Courtney már a kocsiban feküdt. Violet nem tudta volna magára hagyni, tehát vele ment.