Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Courtney élete // 18. rész

2018-06-17

Courtney a kórházban pislákolt betegágyán.
-Mi a... - szólalt meg, és végignézett új pihenőjén.
Csendesen feküdt, szörnyen érezte magát. Mintha kicentrifugázták volna az agyát, háromszor egymás után. Fejét azon törte, ha még nem lett volna elég, hogy úgy érezte be van törve, miként kerülhetett ő ide. Ágya körül egy árva lélek sem, csak további beteg gyerekek sora feküdt a szobában. A kórházi betegszoba láttán elkapta a hányinger.
-Pfúj - mormogta, mikor megpillantotta a penésztől büdösödő sarkokat. Remélte, nem sokáig marad itt, de tényleg nem értette a szituációt. Sehol senki, csak a betegek, ő, és a penészes sarkok. Oldalra nézett, ahol egy kis éjjeli komód volt, kis aranyos falábakkal, kis aranyos virággal. Vajon ki hozhatta neki a virágot? Valaki, akit nem ismer? Valaki, aki kedveli? Esetleg egy fiú? Ezek a kérdések terjengtek Courtney agyában. Próbált másra gondolni, de reménytelennek tűnt a dolog. Ugyanazokra a kérdésekre lyukadt ki mindig. Elkezdett álmodozni kedvenc csokijáról, de ismét csak a virág kérdéshez tért vissza. Engem ne kérdezzetek, nem tudom hogy történt! Viszont valaki más tudja, aki pedig nem más, mint Courtney, akihez ebben a másodpercben betoppant egy nővér, aki tüstént, és egyértelműen hozzá sietett, majd megkérdezte, leülhet e az ágyára. Courtney egyértelműen bólintott.
-Jobban érzed magad? - kérdezte a nővér.
-Mihez képest? - dörzsölte meg a szemét Courtney.
-Szóval semmire sem emlékszel? - kérdezett az ápoló.
-Nem.
-Courtney-hoz van szerencsém ugye?
-Attól függ.
-Mitől függ?
-Hogy milyen a hangulatom. Nem mindig leszel szerencsés szerintem... Könnyen feldühítem magam ha rossz állapotban vagyok - nevetett fel Courtney.
A nővér is elnevette magát.
-És nekem kihez van szerencsém? - kérdezte Courtney.
-Dana vagyok - kacsintott rá.

Hozzászólások (0)